A legtöbb embert valószínűleg már gyerekkorától kezdve alig várja a pillanatot, hogy megtanulhasson vezetni. Éveken keresztül ülünk a szüleink mögött, később a szüleink mellett az autóban, természetes, hogy sok gyerek vágyik arra, hogy egyszer ő vezethesse az autót. Magyarországon erre 17 éves korig kell várni, legkorábban ugyanis ebben az életkorban szerezhetünk jogosítványt. Mikor eljön a nagy pillanat, az nagyon izgalmas tud lenni, mindemellett talán egy kissé félelmetes is azoknak, akik még soha nem vezettek autót.
Amikor ott tartunk, hogy beiratkoztunk az autósiskolába, és túl vagyunk a KRESZ vizsgán a következő lépés az, hogy megtanuljunk vezetni. Ilyenkor sokaknak inába száll a bátorsága, hiszen hirtelen nagyon-nagyon nehéznek tűnhet irányítani egy igazi autót. Fontos azonban, hogy bízzunk magunkban: mások is meg tudtak tanulni vezetni, senki sem született úgy, hogy már az utak királya volt, még akkor sem, ha úgy tűnik, vagy ha valaki ilyen képet próbál festeni magáról. Ne hagyjuk, hogy a felvágós történetek megtévesszenek – mindenki tanulóvezetőként kezdte!
Az oktató vigyáz helyettünk is
Sokan tartanak attól az első autóvezetések alkalmával, hogy balesetet okoznak, esetleg összetörik a tanulóautót. Szerencsére ez nagyon ritkán történik meg, nem véletlenül van ugyanis az autóban az oktató. Az oktatónak az a dolga, hogy megakadályozza, hogy veszélyes helyzetbe kerüljünk. Ugyanúgy figyeli az utat, mint mi magunk, és közbelép, ha szükségesnek látja. Ezt bármikor könnyen megteheti, hiszen az oktató oldalán is van a tanulóautóban fék, gáz, valamint kuplung, így szükség esetén ő is meg tudja állítani a kocsit, vagy félre tudja húzni a kormányt.
Fontos, hogy feltétel nélkül bízzunk meg az oktatónkban. Azok, akik vezetni tanítják a kezdőket, nagyon jól képzettek, és számos vizsgán kell időről időre bizonyítaniuk, hogy az autóvezetés terén átlagon felüli rutinnal és tudással rendelkeznek. Nyugodtan elhihetjük, hogy oktatónk mindig, minden helyzetben tökéletesen kézben tart minden, és felismeri, hogy mikor kell közbelépni, és mikor hagyhatja, hogy magunk oldjuk meg a helyzetet. Nem érdemes tehát emiatt idegeskedni, a fölösleges izgalom ugyanis a tanulás rovására megy.
Odafigyelés és koncentráció
Az első alkalmakkor az autóvezetés nagyon nehéznek tűnhet, de ez csak addig tart, amíg meg nem szokjuk a kocsi működését. Eddig csak elméletben tudtuk, hogyan kell csinálni, ami nem is tűnt bonyolultnak, most azonban, hogy élesedik a helyzet, hirtelen elképzelni sem tudjuk, hogyan lehet két lábbal három pedállal is dolgozni, és mindeközben még a váltásra és az autó irányítására is figyelni. Nem kell aggódni, ezek csak az első néhány alkalommal tűnnek nehéznek: amint megtanultuk összehangolni a mozdulatainkat, magától jön majd minden.
Az első órák többnyire azzal telnek, hogy félreeső, kevésbé forgalmas helyeken tanuljuk meg, hogyan irányítsuk az autót, és hogyan hajtsunk végre bizonyos manővereket. Nem kell aggódnunk, az oktató türelmesen el fogja magyarázni, hogyan tudjuk a legegyszerűbben és legpontosabban végrehajtani az egyes feladatokat. Nem szabad kétségbeesni, ha nem sikerül elsőre, gyakorlás a kulcsa mindennek.
Mikor először megyünk forgalmasabb szakaszokra, ijesztő lehet körülöttünk a többi autós. Sokan érzik ilyenkor úgy, hogy mindenki profi hozzájuk képest, és csak feltartják a forgalmat, mindenki „mazsolának” tartja őket. Ezeket az érzéseket azonban el kell hessegetni, ugyanis csak fölöslegesen stresszeljük magunkat velük, ami azzal jár, hogy sokkal gyengébben teljesítünk, mint nyugodt helyzetben. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy lefulladunk a piros lámpánál, esetleg egy-két kevésbé jóindulatú autós ránk dudál. Ezzel sosem szabad foglalkozni, őrizzük meg a nyugalmunkat, figyeljünk arra, amit csinálunk, és haladjunk tovább.
Legyünk magabiztosak és türelmesek!
Ne stresszeljünk azon, ha valami nem sikerül első vagy második próbálkozásra, ettől még egyáltalán nem kell magunkat kellemetlenül érezni. Az oktatók hozzá vannak szokva a kezdő sofőrökhöz, egyáltalán nem újdonság számukra, hogy valamit többször meg kell mutatni a tanítványoknak. Bár sokan szeretnek felvágni azzal, hogy mikor belekezdtek a jogosítvány megszerzésébe, már régen tudtak vezetni, valamint azzal, hogy őstehetségek voltak, és minden elsőre ment, ezeknek a történeteknek a nagy része erős túlzás. Ha nem így lenne, tele lenne a világ potenciális autóversenyzőkkel, és nem lenne szükség autósiskolákra, hiszen mindenki magától tudna vezetni.
Baleset mentes vezetést kívánunk minden sofőrnek!